Változás
Magányos voltam, s most itt vagy velem!
Bizonytalan voltam,
De bizonytalanságom boldogság váltotta fel!
Itt vagy velem, szeretsz engem,
Minden titkom ismered . . .
Mégis félek, hogy nem ismersz igazán . . .
Miért e félelem, nem értem . . . Nagy kár!
De boldog vagyok s kívánom ez tartson örökké!
Boldog legyek, most és mindörökké!
Mindenki célja ez, ki ne vágyna rá?
De létezik gonosz is,
Ki elvágja utunk e cél elérése felé . . . És csak arra vár . . .
Arra vár, hogy már majdnem elérjük,
S csak egy karnyújtás válasszon el tőle . . .
Azonnal messze sodor, hogy még reményünk is feladjuk, tán örökre . . .
De van, ki felkel, s újra harcba száll,
Legyőzi a rosszat, eléri a Jót és reá örök nyugalom s béke vár!!!
Én elértem e Jót, s kívánom tartson örökké,
Örökkön, örökkön, örökkön-örökké!!!!!!!
Menjetek!
Bence, Gábor, Attila, Jancsi, Balázs, Krisztián,
Sorolhatnám órák hosszán . . .
Nem érdekeltek, hagyjatok,
Nem kelletek, menjetek!
Nem akarok hírt se hallani felőletek!
Ne írjatok, ne hívjatok, felejtsetek el!
Nehéz ez, néha én sem állom meg!
De félek, egy újabb pillantás megingathat,
Ezért kérlek titeket, menjetek s felejtsetek . . .
Plátói szerelem
Miért? Miért nem láthatlak?
Miért vagy másé? Miért nem vagy velem?
Miért nem vagy velem?
Kérlek felelj nekem!
Tudom,nem teljesülhet e vágy, hisz másé vagy,
De hidd, én vágyom a percre,
Arra a percre, mikor újra találkozunk!
Kérlek, akkor légy egyedül, nem bírnálak mással látni!
Megszakadna a szívem,
Ha mást ölelne szerető karod, nem engem!
Szeretlek, bár tudom, nem szabad ezt tennem!
Nem lehet parancsolni ez érzésnek,
A szerelem magától való és nem megtiltható!
Ezt értsd meg és fogadj el így!
Én várok Rád örökké!
Szeretlek, kérlek, légy az enyém,
Sőt, hadd legyek Tiéd mindörökké!
Sosem felejtelek el!
A bűn
Az Úrban bízom, hogy kegyes lesz hozzám,
S megbocsátja, hogy újra és újra vétkeztem.
Nem tudok ellene tenni, de meg kell próbálnom,
Bármilyen nehéz is, meg kell ezt tennem.
Az ördög csábít el, ahogy Évával is tette,
De ellent kell állnom a kísértésnek,
Nem szabad belemennem . . .
Nem szabad, hogy belehajszoljanak a bűnbe,
Segíts ebben, Istenem!
Kérlek, segíts Nekem, Te vagy egyetlen Reményem!
Így már könnyebb lesz, hogy tudom, segítesz nekem!
Köszönöm Neked, Istenem!
Újra távol vagy
Mi értelme az életnek?
Mi értelme, ha nem vagy itt velem?
Miért kell mindig távol lenned,
Miért nem maradhatsz itt örökre?
Messze vagy és hiányzol,
Gyere vissza hozzám, légy velem örökké!
És persze, szeress engem mindörökké!
Örök legyen e tűz, mely szívünkben él,
Nem aludhat ki soha!
Nem múlhat el szerelmünk,
Nem múlik el az érzés, soha, soha, soha!
Szeretni foglak örökkön-örökké!
Szeress Te is, mindörökké!
Magányosan, Nélküled
Magányosan, Nélküled ülök szobámban,
Te pedig valahol máshol vagy a világban!
Annyira hiányzol, légy velem Kedvesem,
Gyere el hát hozzám, Egyetlen Szerelmem!
Légy velem, csak velem, jöjj el hát hozzám,
Ölelj át, csókolj meg és bújj hozzám!
Várok Rád - örökké -, jöjj el hát, kérlek,
S ne menj el, míg szerelmünk tüzei égnek!
Avagy maradj itt örökké, kérlek Téged,
Ha nem vagy itt, hiányzol, gyere már, Édes!
Őszinte vágy
Szeretnélek átölelni, szeretnélek megcsókolni!
Jó lenne, ha velem lennél,
Jó lenne, ha átölelnél.
Tarts karodban, ölelj újra,
Hadd legyek Tiéd, újra és újra.
Ne menj el, ne hagyj itt,
Légy velem örökké.
Szeress újra, maradj velem mindörökké!
Megint elszólít az irigy idő,
Megint el kell menned
Miért teszed? Miért hagysz el? Csak Te kellesz!
Senki sem helyettesíthet.
Te vagy az örök, az Egyetlen!
Az én egyetlen Szerelmem,
Megértő Kedvesem!
Nem vagy itt, vágyom Rád,
Mikor látlak / jössz el végre?
. . .
Végre! Újra itt vagy! Végre!
Ne menj el, míg szerelmünk tüzei égnek.
Örök ez a tűz, ki nem aludhat soha.
Soha! Soha! Soha!
Borzalom
Végigfut a hátamon a hideg, borzalom.
Félek, rettegek, ugyan mi jöhet még ezután?
Mindenki elfordult tőlem, mi lesz velem?
Csak néhány jóbarát maradt mellettem.
De meddig?
Meddig maradtok vajon?
Igaz a mondás, bajban derül ki,
Ki az igazi barát!
Igazi barát és igazi társ, annak hittelek,
De csalódnom kellett Tebenned!
Mit tegyek, hogy a régi érzést visszahozzam?
Mit kell tennem?
Kész vagyok rá, bármi ez!
Vagy mellettem vagy még?
Én tévedtem, s nem hagytál el,
Nem maradtam egyedül?
A választ csak Te tudhatod,
De kérlek, felelj nekem!
Egy szó is elég; igen avagy nem.
Bevállalom a nemet is - legalábbis azt hiszem!
Az igen pedig még boldoggá is tesz, Kedvesem!
Én (még) SZERETLEK, de Te ezt nem mondtad sose' nekem!
Nem tudom mit érzel, nem mondtad el soha!
Igaz, hogy nem kérdeztem,
De tán elmondja az ember, ha szerelmet érez!
Vagy nem? Vagy csak először nehéz kimondani?
Bár én már többször megtettem.
Bevallom ez érzést, hisz nem titok,
S még tán boldogságot is okozok
Annak, akit szeretek, őszintén megbecsülök!
A lényegen persze nem változtat,
Borzalom ez a bizonytalanság,
Borzalom, rettenet!
Nem kívánom senkinek!
De Téged úgy érzem, örökké SZERETLEK!!!
Miért?
K.... Benedek
Minek is írom fel e nevet?
Hisz nem szeretlek,
Még csak nem is kereslek,
Egyszerűen csak kedvellek,
S mint egy barátot szeretlek!
Életem egy töredéke
Feltűnt az életemben egy helyes pátyi fiú,
Beleszerettem, de ez az ábránd oly hiú,
Azt hittem, jobb ha bevallom Neki ezt az érzést,
De ő máshogyan oldotta meg ezt a kérdést.
Nemet mondott rá, de barátságát felajánlotta,
S ezt a lány (mármint én) ezt reménykedve el is fogadta.
Azóta mást szeret, de a barátság megmaradt,
A szerelmes érzés eltűnt, belőle nem maradt.
Jobb ez így, hisz a haverság egy életre szólhat,
Egy vágy elrontaná, de pár közös óra tán jól hat.
A férfi-nő kapcsolat tán így a legtartósabb,
És amíg ez a viszony fenn áll, minden nap egy jó nap.
Egy régi barát
Nagyon hiányzott már egy megértő barát,
Aki megérti egy lány minden kínját-baját,
Te lennél az, aki megvígasztalhat,
S napjaimba újra egy kis színt hozhat...
Csak a szép dolgok maradtak meg bennem,
Hogy ezeket visszahozzam, mit kell tennem?
Felelj nekem, keress engem, szeretned nem kell,
Csak légy velem és nyújts egy kis vigaszt nekem.
Ölelj át, ha úgy érzed, ez jó nekem, sőt kedves,
De ne vedd el szívem, ha Tied nem szerelmes!
Ha így van, ne áltass ezzel, mert belehalok,
Ha még egyszer az életben ilyen szerelmet kapok!!!
Depresszióm
Még egy érzés, a harmadik, mi rám talál,
Egy újabb érzelem, de ez nem a magány!
A depresszió eluralkodna rajtam,
De én ezentúl nem fogom hagyni magam!
Néha úgy érzem, hogy azonnal feladom,
Vagy magamat a szerelemnek megadom.
Ez az örök ellentét rég nem kell nekem,
Miért nem szeretsz engem, én Kedvesem?
Ez az örök rosszkedv engem a sírba visz,
Nos, tanácsolsz nekem ehelyett valamit?
Nekem van ötletem, szeress végre engem,
Szeress végre, légy az én drága Szerelmem!
Depresszió, már a szó is oly keserű,
Ezt az érzést megtalálni oly egyszerű.
Kilábalni belőle pedig oly nehéz,
A barátságod nekem ehhez túl kevés!
Szerelem kellene már, a Te szerelmed!
Ezt az egyet miért nem adod meg nekem?
Csak ennyit kértem Tőled, csak ezt az egyet,
De Te ezt, ezt az egyet sem teljesítetted!
Nem könyörgöm, hagyj csak így engem, nem kellesz,
Tényleg nem, tényleg nem, tényleg nem, nem kellesz!
Most ezt mondom, pedig tudom jól, nem így van!
Nélküled pedig csak, csak, csak, csak a kín van!
Újra?
Újra fellángolt bennem a tűz talán?
Vagy csak ezt hiteti el a keserű magány?
Újra láttalak s talán újra szeretlek,
S újra és újra csak Téged kereslek!
Megint hiányzol s megint ábrándozom Rólad,
S csak annyit kérek, hogy mondd meg hol vagy!
Miért e érzés, hisz ez viszonzatlan szerelem,
Vagy mégsem? Kérlek felelj nekem!!!
Eleged lehet már biztos belőlem,
Ha nem akarsz, több hírt nem kapsz tőlem.
Csak annyit kérek, hogy néha felhívhassalak,
S Rólad néha-néha valamit megtudhassak!
Ennyi kell csak a boldogság(om)hoz,
De többet tán nem is kaphatok,
Persze, nem szerethet mindenki,
De Te lehetnél egy ilyen valaki!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés